Utazás előtt

"- Pont jókor jössz, mert ez a nap legjobb része.
- Melyik az a rész?
- Az, amikor te meg én mi leszünk."

Csönded vagyok

A másik örök kedvenc:

Boulder

Nem Colorado, Usa beszámoló lesz ez most Boulder városáról, bár 2004-ben Petinek köszönhetően ott is voltam és másztunk a Sziklás-hegységben. A boulder kötél nélküli mászást jelent, nekem még csak műfalon, aztán majd később remélhetőleg sziklán is. Most alig bírok írni, mert a tegnap esti/éjszakai mászástól még kicsit görcsösek az ujjaim :), nagyon fontos az ujjerő ebben a sportban. Tök jó érzés próbálgatni a testi és pszichés határaimat: meddig és hova tudok felmászni, hol legyen a következő fogás, mikor van az, hogy most el kell engednem, és ugorhatok (az ugrástól amúgy is félek, mert csomószor nagyon magasnak tűnik a fal, és ha lenézek, kicsit félelmetes a talaj). Viszont rengeteg energiát és feszültséget szabadít fel egy-egy ilyen leugrás, úgyhogy igazából már kezdem élvezni ezt a részét is. Biztosan el tudjátok képzelni, hogy néz ki egy ilyen mesterséges fal, mesterséges fogásokkal, de azért íme egy kép:

A Váci úton lévő Mountex termében készült a kép (ahol tegnap másztunk), amit most átépítettek, és már máshogy néz ki egy picit. Rengeteg nehézségi fok van, ezek mérésére nagyrészt a francia "Fontainebleau Erőskálát", vagy az amerikai "Vermin" skálát használják. Én még eléggé az elején járok, sokszor annak is örülök, ha felmegyek a fal tetejére biztosítás nélkül, és még néhány fogással jobbra vagy balra elindulok. Az ügyesebbek :



Mindenesetre én úgy élem meg ezt az egészet, hogy erősít és lazít egyben, és sokat segít abban, hogy megtanuljam, mit engedhetek meg magamnak, és mikor engedhetem el (pl. a falat :)) Visszatértünk a megengedéshez és elengedéshez. A beengedés projekt is fut párhuzamosan, a svéd filmmel kezdem, de egyelőre senki nem akarja velem megnézni :( Az lenne a legnagyobb "engedés", ha egyedül mennék és vámpírkodnék a moziban :)

Engedj be

Tamás hétfőn rákérdezett, hogy láttam-e az "Engedj be" című svéd filmet, mert megy a magyar mozikban. Elég bambán néztem rá, mert nem derengett semmi a filmről. Kedden aztán csekkoltam, hogy miről is van szó, és akkor már emlékeztem, hogy annak idején olvastam róla egy svéd újságban, csak akkor még nem lehetett letölteni, és mozik sem adták, ezért aztán kiment a fejemből, hogy érdekel. Pedig a 2009-es Titanicon is ment, de akkor is elkerülte a figyelmemet. Ha jól látom, akkor az "Engedj be" Tomas Alfredson első filmje, Torontóban díjat is kapott. A kritikák egész jók, a téma is érdekel, de attól tartok, a kivitelezés nem feltétlenül az én műfajom. Túl sok a vér, és mint tudjátok, azt én nem bírom annyira. Legalábbis egyedül nem. Tehát vagy valami nagyon erős idegzetű barátommal nézem meg, vagy örök rejtély marad számomra, hogy kit, hova és miért kell beengedni (elengedni, megengedni...). A trailert megnéztem, meg abból, amit olvastam róla, már most tetszik a fényképezés, szerintem nagyon jól sikerült a térábrázolás. Egyébként is szeretem, mikor párhuzamos világok futnak egy filmben. Na, de bővebben majd akkor, ha ténylegesen meg is néztem, mert addig csak mások okosságait tudom én is ismételni. Élvezzétek a trailert, kapjatok hozzá kedvet, és gyertek el velem :)

Depeche Mode újra és release

2010. január 11-én ismét Budapesten koncertezik a Mode. Ezúttal a Papp László Sportarénában, természetesen ott a helyem, tegnap megvettük a jegyet :)

Ez megint az elengedés és a keresés időszaka amúgy (sztem már vér profi vagyok ebben :). Augusztus 28-tól nem dolgozom a SUK-ban, éppen munkát keresek, szeretnék végre valami kreatív állást találni. A fellazult kapcsolataimat is rendezgetem emellett, meglátjuk, merre és hogyan alakulnak. Azt hiszem, végre először megengedem magamnak, hogy fájjon valami, és nem próbálok úgy csinálni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Azt gondolom, előbbihez több bátorság kell, és örülök, hogy már ezt is meg tudom engedni magamnak. Elengedni és megengedni tanulok.

Sunday @ Kopaszi

Depeche Mode & Federer

A két dolog, amit mostanában nagyon-nagyon szeretek. Már fenyegettek, hogy nem írtam a Mode koncertről, pedig kellett volna, sőt akkor kellett volna, amikor még friss volt az élmény. Csajos koncert volt, Judittal, Masával, Julival. Nekem ez volt az első, a többieknek a sokadik. A koncert előtt csúnya felhők gyülekeztek az égen, de mi felkészültünk a legrosszabbra:

A legrosszabb (eső) csak 10 óra körül következett be, de őszintén szólva baromira élveztem zuhogó esőben is a Mode muzsikát. Sőt, tartok tőle, hogy ettől még jobb lett a hangulat. Az első számok az új albumról voltak, aztán persze előkerültek gyöngyszemek a "Violator", "Ultra", "Songs of faith and devotion" albumokról is. Volt egy pont, amikor még azok is felálltak, akik egész addig ültek, ez volt a "Question of Lust" című szám. Csináltam egy saját top 5 Mode listát, íme:

1. Walking in My Shoes
2. Question of Lust
3. In your room
4. Wrong
5. The Love Thieves

Az első helyezett megérdemli, hogy ti is meghallgassátok:



Fergeteges koncert volt, nekem mindenesetre hatalmas élmény, és januárban is ott a helyem a következőn, csak akkor már a küzdőtéren.

Ha zenében Depeche Mode, akkor teniszben Federer. Már csomószor írtam róla, mennyire szeretem a játékát, és hogy szerintem milyen profi. Tegnap online néztem a wimbledoni döntőt Ágival, és közben néha cseteltünk is, bár csak tőmondatokban, hogy "te ezt még bírod?", "nem hiszem el", "milyen má...". Nézni is fárasztó volt, arra nem is gondolok, hogy játszani milyen lehetett. Sajna a végét nem láttam, mert kezdődött a dance óra, és indulnom kellett, de Marci és Ági is megírták a végeredményt, így nem kellett estig izgulnom. Nem mellékes, hogy Federer most megint első a ranglistán :), Rafa igyekezhet utána.