Kalapács a bikával

Zolit azért szeretjük, mert mindig megmondja a tutit. Ma aszongya nekem, hogy amikor lakásfelújítok, nem lesz majd szükségem kalapácsra, ha be akarok verni egy szöget, mert ott a fejem :) Nem, még véletlenül sem arra célzott, hogy bika vagyok :)

Lombardia

Lombardia képek
itten.

Italy, nostalgia

Nagyon-nagyon szuper 4 napot töltöttem Lombardiában. Máskor is Nellit viszem magammal, jó szervező, idegenvezető és GPS is egyben. + szórakoztató társaság :) Majd feltöltöm a képeket, meg írok hosszabb beszámolót az útról, előtte azonban, hogy ti is rá tudjatok hangolódni az olasz mentalitásra és nyelvre, hallgassátok meg ezt:

"Hullámtörés" on stage

Máté ma felhívta a figyelmemet arra, hogy a Magyar Színházban adják a
Hullámtörés című dán film színpadi adaptációját. Annak idején ez volt az első film, amit Lars von Trier rendezésében láttam. Azóta persze bővült a lista, de az abszolút kedvencem az "Európa". Szerintem az elején zseniális a Max von Sydow (aki egyébként az egyik kedvenc színészem). Annyira megnyugtató hallgatni, ahogy számol:



Az tetszik a legjobban, hogy ez a svéd színész úgy beszél ebben a filmben angolul, hogy szinte nem is veszed észre, hogy nem anyanyelvi beszélő.

A "Hullámtörés"-ben a Bess karakterét alakító Emily Watson a kedvencem. Őt a magyar színpadon Soltész Bözse formálja meg. Nagyon kiváncsi vagyok, hogy Bözse hogy tudja visszadni azokat a pszichés zavarokat, amikkel Bess küzd. Mondjuk azt hiszem, ez a kép elég sokat elárul:



Ha megnéztem az előadást, beszámolok majd róla.

Arsalan says

4 éve ilyenkor, ugyancsak az elnökválasztás idején, az USA-ban voltam. Emlékszem, hogy esténként a Pearsons Hallban gyűlt össze az egész suli és együtt néztük az elnökjelöltek vitáját. Van egy pakisztáni barátom, Arsalan, aki már négy éve is aktív demokrata volt. A választásokkal kapcsolatban írt tegnap egy taget, ami nagyon tetszett, megosztom veletek:

"Arsalan is appealing to all followers of Jesus the Carpenter and Mohammed the Merchant to defend Joe the Plumber's right to be unlicensed!"

Ilyenek vagyunk a munkahelyen

A munkahely jo dolog. Foleg azert, mert mindenfele vicces ikonokat lehet tarsitani mindenfele tevekenyseghez. Na jo, ez meg igy eleg semmitmondo. A SUK-ban Lillaval, Zolival, Daviddal es Karcsival dolgozom egyutt. Mostanaban a hipervicces korszakot eljuk, ma Zoli orvendeztetett meg minket a kovetkezokkel.

Ez vagyok en, amikor zenet hallgatok munka kozben:


Ez meg mindig en, csak 7 ora alvas utan:

Ezek vagyunk mi a kaveszunetben:

Ez vagyok en, miutan ertesultem a Dr. Alban koncertrol:

O Karcsi, miutan eladott egy mexikoi utat:

O Zoli, mikor megkerdezik tole: "es milyen hatassal van az izlandi valsag az oktoberi csillagturara?"

O Zoli, mikor valaki bejon es megkerdi: "Hm, ez nem a konyvesbolt?" (Ehhez annyi tartozik hozza, hogy a SUK egy konyvesbolt szomszedsagaban van, es naponta tobben bejonnek, hogy kozgazdasagi- es jogi konyveket vegyenek).

O Lilla buli utan reggel:

Igy dolgozunk mi egyutt. Van egy fonokunk, David, akirol majd a kovetkezo reszben meselek nektek (mondta a Nils Holgersson narratora, es egy hetig furdalta az oldalam a kivancsisag, vajon mi tortenik a manoval).

Vasarnap delutan

Annyira szép volt az idő tegnap, vasárnap, hogy egyszerűen nem lehetett a lakásban maradni. Rékával elhatároztuk, hogy elmegyünk tekerni a Margitszigetre.
Dokumentáltam.

Milánó

Lassan leesik, hogy jövő héten megyek Milánóba. Eddig olyan elfoglalt voltam, hogy nem igazán gondoltam bele, mit szeretnék ott csinálni, mit szeretnék megnézni. Nelli már lelkesen nézegeti a könyveket, de azért nem hagyhatom az egész út szervezését rá. Ha jártatok már arrafelé, és vannak jó tippjeitek, aka. hol lehet finom pizzát enni, jó bort inni, vagy egy jót bulizni, akkor osszátok meg velem, plizzzzz! A jutalom nem marad el :)

Scandomania

Nellivel új blogoldalt indítottunk, ahol Skandinávia iránt érzett fanatizmusunkat élhetjük ki. A Scandomania egyrészt minket szórakoztat, másrészt informatív és várja a hasonló fanatikusok hozzászólásait.
Heja, Heja!

Mai napi bölcsesség

"Nagyobbak a házak - kisebbek családjaink", több a kényelmünk - kevesebb az időnk, több a végzettségünk - kevesebb értelmünk, több a tudás - kevesebb az ítélőkéőpesség, több a szakértőnk - több a problémánk, több a gyógyszer - kevesebb az egészség. Megjártuk a Holdat oda-vissza, de bajos köszönteni a szemben lakót. Több a számítógép, több az információnk, több példányban készülnek másolatok, mint valaha - ám kevesebb a kommunikáció. Nagyok lettünk mennyiségben, de minőségben aprók. Gyors ételek és lassú emésztés idehe ez. Magas ember törpe jellemmel. Égbe szökő nyereségek, ám sekély kapcsolatok. E korban sok van a kirakatban, de a szobában semmi."

Helyben vagyunk :)

Karcsi írt sms-t Norvégiából, idézem: "600 Ft egy! alma, helyben vagyunk" :)

Meki

Megfigyelésem mögött több év tapasztalata rejlik. Néha előfordul, hogy junk foodra vágyom, és betérek a Mekibe. Általában nem a helyszínen fogyasztom el a kaját, mert az a Meki, amelyik nem McCafé is egyben, sztem eléggé lepukkant (aka a maradék étvágyam is elmegy). Szóval belépek, kivárom a sorom, és mondom: "elvitelre kérek ..............." Azonnal jön vissza a kérdés (de kivétel nélkül, illetve eddig egyetlen egyszer tapasztaltam, hogy nem kérdeztek vissza): "itt fogyasztod vagy elviszed?" Próbáltam rájönni, hogy ez miért lehet. Talán annyira arra koncentrálnak, hogy mit fogok kérni, hogy a felsorolás előtti félmondat totál kiesik nekik. Vagy az is lehet, hogy ezt muszáj megkérdezni regardless? (na jó, most gonosz vagyok, de nem tudom, mi tartozik egy mekiben dolgozó ember munkakörébe). Lehet, hogy ki kéne próbálnom pár napig, hogy milyen is ott dolgozni. Lehet, hogy én is megkérdezném????