2010. január 11-én ismét Budapesten koncertezik a Mode. Ezúttal a Papp László Sportarénában, természetesen ott a helyem, tegnap megvettük a jegyet :)
Ez megint az elengedés és a keresés időszaka amúgy (sztem már vér profi vagyok ebben :). Augusztus 28-tól nem dolgozom a SUK-ban, éppen munkát keresek, szeretnék végre valami kreatív állást találni. A fellazult kapcsolataimat is rendezgetem emellett, meglátjuk, merre és hogyan alakulnak. Azt hiszem, végre először megengedem magamnak, hogy fájjon valami, és nem próbálok úgy csinálni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Azt gondolom, előbbihez több bátorság kell, és örülök, hogy már ezt is meg tudom engedni magamnak. Elengedni és megengedni tanulok.
A két dolog, amit mostanában nagyon-nagyon szeretek. Már fenyegettek, hogy nem írtam a Mode koncertről, pedig kellett volna, sőt akkor kellett volna, amikor még friss volt az élmény. Csajos koncert volt, Judittal, Masával, Julival. Nekem ez volt az első, a többieknek a sokadik. A koncert előtt csúnya felhők gyülekeztek az égen, de mi felkészültünk a legrosszabbra:
A legrosszabb (eső) csak 10 óra körül következett be, de őszintén szólva baromira élveztem zuhogó esőben is a Mode muzsikát. Sőt, tartok tőle, hogy ettől még jobb lett a hangulat. Az első számok az új albumról voltak, aztán persze előkerültek gyöngyszemek a "Violator", "Ultra", "Songs of faith and devotion" albumokról is. Volt egy pont, amikor még azok is felálltak, akik egész addig ültek, ez volt a "Question of Lust" című szám. Csináltam egy saját top 5 Mode listát, íme:
1. Walking in My Shoes 2. Question of Lust 3. In your room 4. Wrong 5. The Love Thieves
Az első helyezett megérdemli, hogy ti is meghallgassátok:
Fergeteges koncert volt, nekem mindenesetre hatalmas élmény, és januárban is ott a helyem a következőn, csak akkor már a küzdőtéren.
Ha zenében Depeche Mode, akkor teniszben Federer. Már csomószor írtam róla, mennyire szeretem a játékát, és hogy szerintem milyen profi. Tegnap online néztem a wimbledoni döntőt Ágival, és közben néha cseteltünk is, bár csak tőmondatokban, hogy "te ezt még bírod?", "nem hiszem el", "milyen má...". Nézni is fárasztó volt, arra nem is gondolok, hogy játszani milyen lehetett. Sajna a végét nem láttam, mert kezdődött a dance óra, és indulnom kellett, de Marci és Ági is megírták a végeredményt, így nem kellett estig izgulnom. Nem mellékes, hogy Federer most megint első a ranglistán :), Rafa igyekezhet utána.
