Andival és Szurival megnéztük ma Simon Staho új filmjét, a "Jelenetek két házasságból" -t. A témát Bergman már könyvben és filmen is nagyon szépen feldolgozta, szóval nem azért mentem el, mert rengeteget vártam tőle, hanem mert kiváncsi voltam, hogyan lehet ezt az egészet még eladni. Sehogy :( Az egyetlen dolog, ami tetszett benne, az az operatőri munka volt. Szépen fényképezték a filmet (bár hozzá kell tennem, hogy a mondanivalóhoz illett, de az elért hatáshoz nagyon nem passzolt).
Maga a téma egyébként komoly: hogy lehet a házassági válságokat áthidalni, illetve mi a fenét csináljon az ember, ha 20 év után úgy érzi, padlón a házassága? A skandináv filmekben ez elég gyakran visszatérő tematika amúgy, de kb. mostanra úgy érzem, hogy tovább kéne lépni, és talán majd 10 év múlva kellene újra ezen rágódni a rendezőknek. Staho filmjével az a legnagyobb baj, hogy szerintem nem lehet ilyen tartalmat ilyen köntösben tálalni, főleg nem ilyen kameramunkával. Ő sokkolni akart, és elgondolkoztatni, de amit csinált, az egy komédia lett, amin az ember jót röhög. A közeli képek és a nagyon finom kameramozgások nekem nem férnek bele a komédia kereteibe.
Folyt. köv. kedden, akkor Josef Fares "Leo" című filmje lesz terítéken.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Leo? (én csak előzetest láttam, de az alapján nem áll a megnézni listámon)
Igazából én sem néztem meg végül, mert para lettem tőle. Svéd film ok, de az a kategória, ami nem nekem való :)
Megjegyzés küldése