Játék

Tegnap azt játszottuk Zolival, hogy mindenféle nemzet himnuszát hallgattatta velem, és nekem elvileg az lett volna a feladatatom, hogy ezeket felismerjem. Zoli a végén csak azt mondta, hogy "ülj le, egyes". Ebből kitalálhatjátok, hányat ismertem fel. Hozzá kell tennem, hogy a Fülöp-szigetekével indított, amit azért nem hallok minden nap. Viszont a végére már Spanyolország sem ment, amiért azt hiszem, jogosan kaptam egyest.

Érdekességek:
A szöveget tekintve a görög himnusz a leghosszabb, 158 versszakkal, ezzel szemben a japán csak 4 sorból áll, az a legrövidebb (görög gyerek vs. japán gyerek :). Ha a zenei oldalról közelítünk, akkor Katar himnusza a legrövidebb, és a wiki szerint Uruguay büszkélkedhet a leghosszabbal. A legrégebbi a holland, de a legújabb? Koszovó lenne?

Profán, hiszen "csak" egy hétvége

Eddig még nem csináltam olyat, hogy egy egész hétvégéről beszámoltam volna, talán most jött el az ideje. Szombat reggel felvettem az iskolatáskámat, és kötelességtudóan elmentem az iskolába. Mivel ilyenkor lusta vagyok korán kelni, nem vittem magammal szinte semmi kaját, és estére már nagyon éhes voltam. Ekkor jött az ötlet, hogy meg kellene látogatni a kedvenc görög éttermemet a Kálvin térnél. A pincért zavarba hoztam, mert mazsolabor helyett mézbort kértem, és szegény nem igazán értette, mit is akarok én inni :) A mazsolabor egyébként még mindig olyan finom itt, mint régen. A vacsi után futás a moziba, Marcival megnéztük a "Slumdog Millionaire" című filmet, ami azóta már 8 Oscart nyert. Állatira tetszett, főleg a fényképezés és a zene. Rájöttem, hogy imádok az operatőr fejével gondolkozni filmnézés közben. Az egész filmkészítésből ez érdekel a legjobban, ha valamit, ezt megtanulnám.
Vasárnap valami csoda történhetett, mert 8-kor felkeltem dolgozni. Főztem ebédet, aztán elmentünk sétálni. Kb. 30 percet vártunk a nem létező 19-es villamosra, aztán stratégiaváltás, és egy másik irányból vettük be a várat. Ittam habos kakaót a kedvenc Miró kávézómban, meg ettem mákos tortát, de az már nem ízlett annyira. Átfagytam, és nyűgös voltam a végére. Olyan igazi gogimano :)

Kedvenc képem Mirótól:

Elalvás előtt pedig:

Channeling

Márciusban ismét Budapestre látogat Story Waters és Lee Harris. A két pasit onnan ismerem, hogy van egy Freedom Exercises nevű, 6 CD-ből álló meditáció sorozatuk, ami állati jól kitisztít belőled minden félelmet, gátlást, zárkózottságot, bizonytalanságot, kötődést. Itt belehallgathatsz.

Én imádom csinálni ezeket a gyakorlatokat. Hatalmas erejük van, sokkal nagyobb, mint gondolnád. Egyensúlyba hoznak, belső békét adnak, és rengeteg energiát, amiből a nap minden percében építkezni lehet:



Persze nagyon keveset tudok még ezekről a dolgokról, de minden nap egyre többet. Így a mátrixban fokozatosan helyükre kerülnek az építőkockák, és csak kapkodom a fejem, hogy mennyire működik minden, ha akarom :) Bővebben a channelingről

itt.

Breakfast of champions

Droplingurtől kedvet kaptam, hogy ételekről meg italokról írjak, főleg azután, hogy ma reggel Zolival végre eljutottunk a Costa Coffeeba. Ez egy Olaszországból indult, ma londoni kávézólánc, a legnagyobb kedvencem, Starbucks kistestvére. Az első Starbucks megnyitására már régóta várok Budapesten, egyelőre úgy látom, be kell érnem a Costával :) Eredetileg a Nádor utca és a Mérleg utca sarkán húzták volna fel a kávézót, aminek azért is drukkoltam, mert pont az irodánkkal szemben lett volna a hely. A környéken nem igazán vannak jó kávézók, szóval nagyon szorítottam, hogy minden rendben menjen a kialakítással. El is kezdték a munkálatokat, tök szépen berendezték, hangulatos enteriör, minden ami kell, aztán még a megnyitó előtt lekerült a cégér, eltűntek a bútorok, és bezárt, ami ki sem nyitott soha. Már azt hittem, ennyi volt a lánc magyarországi pályafutása, amikor egyik reggel a 49-es villamosról kifele bámulva az Astorián megpillantottam az addigra már ismerős Costa Coffee táblát. Persze láttunk már ilyet, szóval nem vehettem biztosra, hogy működik is a hely. Másnap közelebb merészkedtem, és láttam, hogy vannak bent emberek, ez már kicsit meggyőzöbb volt, mint az előző kisértetkastély. Na és visszakanyarodva, ma reggel jött el az ideje, hogy kipróbáljam, mit is tudnak. Karamellás lattét rendeltem, meg hozzá egy croissant is becsúszott :), Zoli pedig egy nagy vaniliás lattét kért. Teljesen rendben volt mindegyik, a kávé nagyon ízlett, de ettől független még a Starbucks marad a kedvencem. Persze amíg ők nem nyitnak meg Magyarországon, nagyon szívesen reggelizem bármikor a Costában.

ZenRadio

Találtam egy olyan weboldalt, ahonnan mindenféle online, meditációs zenéket sugárzó rádiók érhetők el. Belehallgattam néhányba, de az abszolút kedvencem a ZEN. Hallgassátok ti is, jó feltöltődést!

Szinkron

Szombaton és vasárnap szinkronizálok. Az agyamat. Lillával alávetjük magunkat a Hemi-Sync, hemispheric synchronization eljárásnak. Ez a módszer hanghullámok segítségével segít megváltoztatni az agyhullámokat, és szinkronizálja a két agyféltekét. Szombat előtt még ilyen az agyam:

Vasárnap után pedig ilyen lesz:


Ha nem akartok olvasgatni a technikáról, mert lusták vagytok:) akkor nézzétek meg a videót itt.

10 perc

Ma reggel 10 percet szántam arra, hogy a tegnapi nap történéseit átgondoljam, és pontot tegyek egy régóta húzódó ügy végére. Ehhez kedvenc svéd zenekarom, a Kent szolgáltatta a melankóliát a "10 perc nekem" című számmal:



Aztán kénytelen voltam feloldani a melankóliát, és elhatározni, hogy ma megint erős gogimano leszek, mint Pippi:

Federer

A kézilabda mellett a tenisz a mániám, Federer fan vagyok :) Miközben ezt a postot írom, az Ausztrál Open döntőjét nézem éppen, a Federer-Nadal összecsapást. A jelenlegi állás 7-5, 3-6, 3-2 Nadalnak, közel 2 óra játék után. Federer sokkal higgadtabban játszik, de nyilván ez a svájci-spanyol vérmérsékleti különbségből is adódik. A két játékos 6 Grand Slam döntőben találkozott eddig, ebből 4-et Nadal nyert. Egyébként egészen elképesztően minimális a különbség kettejük között: Nadal talán kicsit gyorsabb, Federer viszont szerintem jobban szervál még mindig, és mentálisan is erősebb. Súlyra totál megegyezik a kettő, míg Federer hivatalosan 1 centivel magasabb. Nadal csillagjegye ikrek, Federeré oroszlán: ez is magyarázza, miért Federert szeretem jobban :) Federer honlapja igényesebb, Nadalé nekem kicsit kuszának, kaotikusnak tűnik.

All in all, Federer az abszolút kedvenc. Hálás vagyok Karcsinak, mert megmutatta azt az oldalt, ahol kb. minden fontos sporteseményt lehet nézni online, és nem függök ezentúl a Sport1-től. A kézi VB meccseit is itt néztem, próbáljátok ki, különösen droplingurnek ajánlom. Go Federer, délután pedig hajrá franciák!