Boulder

Nem Colorado, Usa beszámoló lesz ez most Boulder városáról, bár 2004-ben Petinek köszönhetően ott is voltam és másztunk a Sziklás-hegységben. A boulder kötél nélküli mászást jelent, nekem még csak műfalon, aztán majd később remélhetőleg sziklán is. Most alig bírok írni, mert a tegnap esti/éjszakai mászástól még kicsit görcsösek az ujjaim :), nagyon fontos az ujjerő ebben a sportban. Tök jó érzés próbálgatni a testi és pszichés határaimat: meddig és hova tudok felmászni, hol legyen a következő fogás, mikor van az, hogy most el kell engednem, és ugorhatok (az ugrástól amúgy is félek, mert csomószor nagyon magasnak tűnik a fal, és ha lenézek, kicsit félelmetes a talaj). Viszont rengeteg energiát és feszültséget szabadít fel egy-egy ilyen leugrás, úgyhogy igazából már kezdem élvezni ezt a részét is. Biztosan el tudjátok képzelni, hogy néz ki egy ilyen mesterséges fal, mesterséges fogásokkal, de azért íme egy kép:

A Váci úton lévő Mountex termében készült a kép (ahol tegnap másztunk), amit most átépítettek, és már máshogy néz ki egy picit. Rengeteg nehézségi fok van, ezek mérésére nagyrészt a francia "Fontainebleau Erőskálát", vagy az amerikai "Vermin" skálát használják. Én még eléggé az elején járok, sokszor annak is örülök, ha felmegyek a fal tetejére biztosítás nélkül, és még néhány fogással jobbra vagy balra elindulok. Az ügyesebbek :



Mindenesetre én úgy élem meg ezt az egészet, hogy erősít és lazít egyben, és sokat segít abban, hogy megtanuljam, mit engedhetek meg magamnak, és mikor engedhetem el (pl. a falat :)) Visszatértünk a megengedéshez és elengedéshez. A beengedés projekt is fut párhuzamosan, a svéd filmmel kezdem, de egyelőre senki nem akarja velem megnézni :( Az lenne a legnagyobb "engedés", ha egyedül mennék és vámpírkodnék a moziban :)