English from now on

You know what it feels like when you wake up one morning and you go like: from today on, I am going to write my posts in English. My international friends often complain about not being able to keep track of what is going on in my life and I kinda felt stupid excluding them from my daily business (haha) just by picking a less widespread language. Anyway, september has brought many new things and changes into my life which I am actually very happy about (and which I am planning to share more details about in the next post), so eventually I thought: why not switch to English here?

"The Ice Storm"

Nem értek egyet Sós B. Péter Népszabadságban megjelentetett kritikájával, amiben szó szerint lenullázza Ang Lee "Jégvihar" című filmjét, mondván, hogy abban semmi eredeti nincs, és teljesen hiteltelen. Eddig a taiwani rendezőtől még csak a "Brokeback Mountain" című filmet láttam, de mostanában úgyis sok ázsiai filmet nézek, úgyhogy gondoltam, plusz 1 belefér szombat estére. 70-es évek Amerika, családi válság, kamaszkori gondok, a kritikus szerint "unalomig ismert a szereplők minden drámázása". Azt is mondja, hogy "csak az elkényeztetett tengerentúliak vettek mindent ilyen röhejesen komolyan". Kiváncsi vagyok, hogy Sós B. Péternek mi a komoly, ha nem családok széthullása, a negatív családi minta hatása a felnövő gyerekekre, a gyerekek pszichózisba menekülése, a szexualitás tényét és lényegét feldolgozni nem tudó szülők! és gyerekek (akik majd szülők lesznek!!!). A film ugyanis elég erőteljesen ezt boncolgatja, generációkat állít szembe, és szerintem kimondja azt, hogy mennyire veszélyes az, amikor már egyszerűen nem beszélünk és nem érzünk. Sokkal veszélyesebb, mintha őrülten szeretnénk, vagy gyűlölnénk. A sok-sok hárítás, kimondatlan dolog, visszafogott érzelem oda vezet, hogy egy idő után képtelen az ember a felszínre hozni az érzelmeit. Ha nem érzünk, akkor nem vállalunk fel semmit, ami nekem kicsit azt is jelenti, hogy döntésképtelenek vagyunk, érzelmi szinten. Sós szerint ez bagatell, és egyébként is, milyen már, hogy ezt valaki komolyan veszi. Igazából én annak örülök, hogy vannak még rendezők, írók (pl. hirtelen Ingmar Bergman vagy Updike jut eszembe), emberek, akik ezzel foglalkoznak, és úgy gondolják, hogy nem lehet elég sokszor elmondani, hogy emberek, merjetek érezni.

Utazás előtt

"- Pont jókor jössz, mert ez a nap legjobb része.
- Melyik az a rész?
- Az, amikor te meg én mi leszünk."

Csönded vagyok

A másik örök kedvenc:

Boulder

Nem Colorado, Usa beszámoló lesz ez most Boulder városáról, bár 2004-ben Petinek köszönhetően ott is voltam és másztunk a Sziklás-hegységben. A boulder kötél nélküli mászást jelent, nekem még csak műfalon, aztán majd később remélhetőleg sziklán is. Most alig bírok írni, mert a tegnap esti/éjszakai mászástól még kicsit görcsösek az ujjaim :), nagyon fontos az ujjerő ebben a sportban. Tök jó érzés próbálgatni a testi és pszichés határaimat: meddig és hova tudok felmászni, hol legyen a következő fogás, mikor van az, hogy most el kell engednem, és ugorhatok (az ugrástól amúgy is félek, mert csomószor nagyon magasnak tűnik a fal, és ha lenézek, kicsit félelmetes a talaj). Viszont rengeteg energiát és feszültséget szabadít fel egy-egy ilyen leugrás, úgyhogy igazából már kezdem élvezni ezt a részét is. Biztosan el tudjátok képzelni, hogy néz ki egy ilyen mesterséges fal, mesterséges fogásokkal, de azért íme egy kép:

A Váci úton lévő Mountex termében készült a kép (ahol tegnap másztunk), amit most átépítettek, és már máshogy néz ki egy picit. Rengeteg nehézségi fok van, ezek mérésére nagyrészt a francia "Fontainebleau Erőskálát", vagy az amerikai "Vermin" skálát használják. Én még eléggé az elején járok, sokszor annak is örülök, ha felmegyek a fal tetejére biztosítás nélkül, és még néhány fogással jobbra vagy balra elindulok. Az ügyesebbek :



Mindenesetre én úgy élem meg ezt az egészet, hogy erősít és lazít egyben, és sokat segít abban, hogy megtanuljam, mit engedhetek meg magamnak, és mikor engedhetem el (pl. a falat :)) Visszatértünk a megengedéshez és elengedéshez. A beengedés projekt is fut párhuzamosan, a svéd filmmel kezdem, de egyelőre senki nem akarja velem megnézni :( Az lenne a legnagyobb "engedés", ha egyedül mennék és vámpírkodnék a moziban :)

Engedj be

Tamás hétfőn rákérdezett, hogy láttam-e az "Engedj be" című svéd filmet, mert megy a magyar mozikban. Elég bambán néztem rá, mert nem derengett semmi a filmről. Kedden aztán csekkoltam, hogy miről is van szó, és akkor már emlékeztem, hogy annak idején olvastam róla egy svéd újságban, csak akkor még nem lehetett letölteni, és mozik sem adták, ezért aztán kiment a fejemből, hogy érdekel. Pedig a 2009-es Titanicon is ment, de akkor is elkerülte a figyelmemet. Ha jól látom, akkor az "Engedj be" Tomas Alfredson első filmje, Torontóban díjat is kapott. A kritikák egész jók, a téma is érdekel, de attól tartok, a kivitelezés nem feltétlenül az én műfajom. Túl sok a vér, és mint tudjátok, azt én nem bírom annyira. Legalábbis egyedül nem. Tehát vagy valami nagyon erős idegzetű barátommal nézem meg, vagy örök rejtély marad számomra, hogy kit, hova és miért kell beengedni (elengedni, megengedni...). A trailert megnéztem, meg abból, amit olvastam róla, már most tetszik a fényképezés, szerintem nagyon jól sikerült a térábrázolás. Egyébként is szeretem, mikor párhuzamos világok futnak egy filmben. Na, de bővebben majd akkor, ha ténylegesen meg is néztem, mert addig csak mások okosságait tudom én is ismételni. Élvezzétek a trailert, kapjatok hozzá kedvet, és gyertek el velem :)

Depeche Mode újra és release

2010. január 11-én ismét Budapesten koncertezik a Mode. Ezúttal a Papp László Sportarénában, természetesen ott a helyem, tegnap megvettük a jegyet :)

Ez megint az elengedés és a keresés időszaka amúgy (sztem már vér profi vagyok ebben :). Augusztus 28-tól nem dolgozom a SUK-ban, éppen munkát keresek, szeretnék végre valami kreatív állást találni. A fellazult kapcsolataimat is rendezgetem emellett, meglátjuk, merre és hogyan alakulnak. Azt hiszem, végre először megengedem magamnak, hogy fájjon valami, és nem próbálok úgy csinálni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Azt gondolom, előbbihez több bátorság kell, és örülök, hogy már ezt is meg tudom engedni magamnak. Elengedni és megengedni tanulok.

Sunday @ Kopaszi

Depeche Mode & Federer

A két dolog, amit mostanában nagyon-nagyon szeretek. Már fenyegettek, hogy nem írtam a Mode koncertről, pedig kellett volna, sőt akkor kellett volna, amikor még friss volt az élmény. Csajos koncert volt, Judittal, Masával, Julival. Nekem ez volt az első, a többieknek a sokadik. A koncert előtt csúnya felhők gyülekeztek az égen, de mi felkészültünk a legrosszabbra:

A legrosszabb (eső) csak 10 óra körül következett be, de őszintén szólva baromira élveztem zuhogó esőben is a Mode muzsikát. Sőt, tartok tőle, hogy ettől még jobb lett a hangulat. Az első számok az új albumról voltak, aztán persze előkerültek gyöngyszemek a "Violator", "Ultra", "Songs of faith and devotion" albumokról is. Volt egy pont, amikor még azok is felálltak, akik egész addig ültek, ez volt a "Question of Lust" című szám. Csináltam egy saját top 5 Mode listát, íme:

1. Walking in My Shoes
2. Question of Lust
3. In your room
4. Wrong
5. The Love Thieves

Az első helyezett megérdemli, hogy ti is meghallgassátok:



Fergeteges koncert volt, nekem mindenesetre hatalmas élmény, és januárban is ott a helyem a következőn, csak akkor már a küzdőtéren.

Ha zenében Depeche Mode, akkor teniszben Federer. Már csomószor írtam róla, mennyire szeretem a játékát, és hogy szerintem milyen profi. Tegnap online néztem a wimbledoni döntőt Ágival, és közben néha cseteltünk is, bár csak tőmondatokban, hogy "te ezt még bírod?", "nem hiszem el", "milyen má...". Nézni is fárasztó volt, arra nem is gondolok, hogy játszani milyen lehetett. Sajna a végét nem láttam, mert kezdődött a dance óra, és indulnom kellett, de Marci és Ági is megírták a végeredményt, így nem kellett estig izgulnom. Nem mellékes, hogy Federer most megint első a ranglistán :), Rafa igyekezhet utána.

Tolmács lettem

Elvégeztem a sulit, sikerült a vizsgám, úgyhogy mostantól papírom is van róla, hogy ANGOL TOLMÁCS vagyok. Persze a papír nem minden, de hál istennek tapasztalatom is van, úgyhogy munkára fel :) Remélem, nem úgy fogok dolgozni, mint ahogy jobb oldalt a youtube videóban a hölgy :)

Hétvége *****

Egész szombat lazulás, fetrengés, és relax, este Tranzit. Vasárnap reggel fordítottam, majd shopping. Mindig megállapítom, mennyire jó cuccok vannak a Jackpotban, és mindig rájövök, hogy nyilván azért is szeretem, mert skandináv: dán. Nagyon szép a nyári kollekció, pasiknak és nőknek egyaránt! Shopping után elmentünk az első magyar nepáli étterembe, a Csengery utcába szülinapot ünnepelni, és telezabáltuk magunkat. Aztán este 8-tól J-vel a szokásos dance óra, ami mindig annyira jó és vicces, hogy tök nehéz a lépésekre figyelni a felfokozott hangulatban :) Tánc után felmentem a Corvintetőre, ahol HP + LMP eredményváró parti volt. Ja, és majdnem elfelejtem, hogy Federer megnyerte közben az RG-t. Juhééééé. Egyébként jó, hogy vége ennek a tenisztornának, mert kezdem magam sznobnak érezni :) És ami jön: a következő három hétben no hús, no kávé, no alkohol. Még jó, hogy hétvégén megyek le a Balatonra Martini buliba, ahol mindenféle jó koktélok lesznek majd. Még jó, hogy mindenkinek most jut eszébe, hogy menjünk kávézni, sörözni ide-oda. Szóval ha tesztelni akarjátok, mennyire vagyok kitartó, akkor a következő húsz napban hívjatok mindenfelé :) Lehetőleg olyan helyekre, ahol grillezni lehet, ingyen van a sör és nagyon finom a kávé :)

Söderling, superhero

Bármelyik svéd újságot olvastam ma reggel, mindegyik címlapján Robin Österling szerepelt. Robin négy szettben győzte le a salakkirály Rafa Nadalt a párizsi Roland Garros tenisztornán. Rafa már négy éve címvédő, jelenlegi világelső, életében először kapott ki a Roland Garroson. Söderling 23. kiemelt volt, még sosem verte meg Nadalt előtte. A svéd játékost már most a legendás, ugyancsak svéd Björn Borghoz hasonlítják. Borg ma reggel úgy nyilatkozott, hogy szerinte Söderling óriási lépést tett az egész torna megnyerése felé. Borg hatszor nyert Párizsban, négyszer egymás után. Ennek megdöntése Nadalnak egyelőre álom, hiszen zsinórban az ötödik Roland Garros döntője előtt kaszálta el őt Söderling. A tornán egyébként kedvenc játekosom, Federer is versenyben van még. GO FEDERER, GO SÖDERLING!

1 hónapja

nem írtam már ide :( Ez eddig az abszolút rekord, negatívban. Rengeteg dolog történt közben, próbálom legalább címszavakban összegyűjteni. Voltam az imádott Svédhonban,képekben, az azóta imádottá vált Izlandon, képekben. Voltam Deva Premal koncerten, fantasztikus hangulatban, rengeteg energiával. Íme:



Sikerült a szóbeli tolmácsvizsgám, az írásbelit még nem tudom. Elvesztettem és elengedtem embereket, engem is elvesztettek és elengedtek mások. Ha napi 8 és fél órában balra nézek, csak egy üres széket és asztalt látok. Az irodában négyen maradtunk. Kaptam rengeteg szülinapi ajándékot, gyönyörű Ellen Kooi képeket. A Deva Premal koncert is szülinapi ajándék volt, köszi G, T, K! A többieknek is köszi, hogy eljöttek, és emlékeztettek, hogy minden évben fiatalabb leszek :) Örülök, hogy itt a nyár, imádom a Kopaszi-gátat, biciklivel. Örülök, hogy itt a nyár, mert ki lehet ülni a gangra egy pohár borral. Örülök, hogy itt a nyár, mert sokkal könnyebbnek érzem magam :) Arról nem is beszélve, hogy egy hónap halogatás után végre megírtam ezt a bejegyzést.

Svéd mesék (Budapesten)

A Nils Holgersson az örök kedvenc :) Második helyen abszolút befutó Sven Nordqvist, a kicsit bogaras Pettson és macskája Findus történeteivel. Nordqvist írja és illusztrálja is a könyveit, amelyekben az apróságoknak, ld. oldal alján kötögető tyúkok, vagy pocsolyában evező egerek tulajdonít igazi jelentőséget. Természetesen maguk a történetek is érdekesek, de azt gondolom, hogy inkább a hihetetlenül összetett, színgazdag és mókás illusztráció az, ami a felnőtt közönséget is megfogja. Mire kell gondolni? Íme egy példa:

A könyvek Magyarországon a General Press kiadó gondozásában jelentek meg. Ami nagy hír, hogy az idei könyvfesztiválra ellátogat maga Nordqvist, és dedikálni is fogja a könyveit a Millenárison. Április 25-én 10-11, április 26-án pedig 11-12 között lehet őt megtalálni.

Nálam ez a hét egyébként is a mesék jegyében telik. Olvastam újra Micimackót, hallgattam Roxette számokat, de kizárólag mesebeli klippek kíséretében, kaptam Zolitól egy japán mesét: A vándorló palota, amit meg kell néznem. Szeretem a mesés házikat :)

IKEA - én így szeretlek

Mit szeretek az IKEA-ban? A húsgombócot, a játékállatokat, a potpurit, a gyertyáikat és gyertyatartóikat, a kék mamuszokat..,, egyszóval mindent, ami nem bútor. Amikor 1943-ban Ingvar Kamprad megalapította az IKEA-t, esze ágában sem volt bútorokat árulni. Tollakkal, órákkal, ékszerekkel kereskedett, és árult mindent, ami az útjába került. Bútorokkal 1947-ben kezdett foglalkozni, és a saját tervezésűek is csak 1955-ben jelentek meg a piacon. Az IKEA egy akróníma, ha feloldom: Ingvar Kamprad, Elmtaryd, Agunnaryd. Utóbbi kettő a lakóhelyét jelöli. A legnagyobb alapterületű áruház Stockholmban van, a Kungens Kurva-nal :) Kamprad megfogalmazott egy 9 tételmondatból álló tízparancsolatot, amihez a cégnek minden körülmény között tartania kell magát. Ezek közül a kedvencem: "Enkelheten är en dygd", vagyis az egyszerűség erény. Gondolom, ezt tartották szem előtt akkor is, amikor megtervezték az IKEA autót. Az IKEA ugyanis egy autószerű, lepelbe burkolt tárgyat mutogat francia leányvállalatának honlapján:

A fantázianév LEKO, ami nem jelent semmit a svédben. Legközelebb hozzá a "leka" áll, ami azt jelenti, "játszani". Játékautó lesz vajon? Már előre látom, amikor hazaviszem, összeszerelem, és mondjuk éppen a kormány vagy a fék hiányzik majd a csomagból:



Na jó, nem gonoszkodom, várjuk ki a végét. Bár az, hogy április 1-jén akarják bemutatni a terméket, némi gyanakvásra ad okot.

Reggeli klipp

Ma reggel nem otthon reggeliztem, legyen elég ennyi :) Épp a kávém illatát élveztem, amikor felnéztem a szemben lévő LCD képernyőre, és a következő klippet láttam:

Szerintem zseniális. Maga a zene nem különösebben érint, bár régen az elmegy kategóriába tettem Björköt, viszont képileg lenyűgöz a klipp.

Az én drága jó apukám

Szombat reggel eszembe jutott, hogy olyan régen néztem már rá a gázórára. Kinyitottam a szekrényt, és mikor leolvastam a számokat, majdnem szívbajt kaptam. Az óra szerint beköltözésem óta kb. 1200 köbméter gázt használtam el. Nem értek igazán a számokhoz gáz terén, de azt tudtam, hogy ez nagyon sok. Felhívtam az apát, hogy ez lehetséges-e, aki azt válaszolta, hogy végülis lehet, bár kicsit sok. Mindenesetre kiszámoltam, hogy amennyiben ez így folytatódik, az év végén rá kell majd fizetnem jócskán a mostani havi részletre. Ma estig sikerült elég jól elfelejtenem ezt az egész mizériát, de mikor este hazaértem, megmagyarázhatatlan késztetést éreztem, hogy megint megnézzema gázórát. Leolvastam, és jött az újabb szívroham. Szombat óta kb. nem is volt bekapcsolva a fűtés, mégis az óra szerint elment 300 köbméter gáz. Elgondolkoztam: ha 4 hónap alatt az óra szerint 1200 köbméter ment el, akkor most 4 nap alatt hova a fenébe tűnt 300? Bepánikoltam, és felhívtam apát. Ő is értetlenkedett, meg mondta, hogy ő nem tudja, de hogy nézem én azt az órát? Na, azonnal megvilágosodtam :). Én ugyanis az utolsó számokat néztem, amik a piros keretben vannak. De a gázóránál nem azt kell! Hanem az elejét. Nade itt jön a csavar. Miért nem tűnt nekem fel az elején, hogy rosszat nézek? Nos, azért mert amikor átvettem a lakást, a vonatkozó szám (hehe :) 6-os jeggyel kezdődött, és amikor megnéztem, a számok a piros keretben 7-tel kezdődtek. Szóval hihető volt, hogy 1000x köbméter elment. Gyanakvóbb lettem volna, ha ott mondjuk egy 4-es áll. Akkor gondolom, hamarabb rájövök, hogy nem a szerencsétlen gázórával van a baj, hanem velem :) Mindenesetre mikor felfedeztem a mátrixban a hibát, csak nevetni tudtam a telefonban és ujjongani. Az én drága jó apukám jól tud kérdezni.

Titanic 2009

Átpörgettem az idei Titanic programját, és már ki is válogattam, hogy miket szeretnék megnézni. Három film van, amit semmiképpen sem szeretnék kihagyni:

1. Tahaan India, 2008. A rendezőtől még semmit nem láttam eddig.
2. Pachamama Bolívia, Japán 2008. Ugyancsak ismeretlen számomra a rendező.
3. Fehér nászéjszaka Izland, 2008. A rendezőt ismerem :) Baltasar Kormákurtől láttam már az Ördögsziget, a 101 Reykjavík, A tenger, A világegyetem angyalai című filmeket. Utóbbit olvastam is, angolul kaptam ajándékba Droplingurtől. Ugyancsak Droplingur ajándéka volt a 101 Reykjavík még anno, izlandiul és VHS!. A világegyetem angyalai egyébként az egyik kedvenc könyvem :)

Úgy láttam, az idén nem lesz svéd film, de majd Izland kompenzál.

Összeállítottam magamnak a programot:

március 26., Örökmozgó:

20.30 Tahaan

március 27., Örökmozgó:

20.30 Célegyenes

március 28., Toldi: nem igazán tudok dönteni :)

17.00 Másodpercenként 5 centiméter

18.30 Felsőbb erő

március 29., Örökmozgó:

20.30 A felhők között

március 30., Kino:

18.30 Fehér nászéjszaka :)

április 4., Toldi:

17.00 Pachamama

Általában a mozik honlapján lehet jegyeket foglalni, ezt most meg is teszem :) Még valaki?

Ellen Kooi

Tegnap fedeztem fel ezt a holland fotóst, és nagyon tetszenek a képei. Néhány a kedvenceim közül:

Nagyon kevés infót találtam róla online. Születési helyén és idején kívül kb. semmi személyeset nem lehet róla tudni. Szakmailag sem lettem vele kapcsolatban okosabb. Az biztos, hogy Magyarországon még nem volt kiállítása, többnyire az USA-ba viszi a fotóit, vagy Európán belül maradva Spanyolországba, Németországba és Angliába.

A fotóknál maradva: abszolút kedvenceim Helmut Newton, Robert Capa, Philippe Halsman.

California v. Costa

Nem utazni fogunk, hanem kávézni :) Tegnap nagyon jó dolgom volt, kaptam délután meglepetés kávét a California Coffee-ból. Finom, nagy, karamellás, habos kávé volt :) Sokkal jobban ízlett, mint a múltkori a Costában, úgyhogy 1-0 Californiának. Droplingur ajánlotta még nagyon a Gloria Jeans kávézókat, legközelebb kénytelen leszek ott valamit kipróbálni.

A meglepetésnek ennyire örültem :

Ruben

Tegnap egész délután bringáztunk Nyisivel. A Viola utcából indultunk, aztán ki a Városligetbe, ott tettünk egy-két kört, napoztunk, üldögéltünk. Aztán vissza a városba és beültünk a Mai Manóba egy kávéra. A hazaúton a Magyar utca felé mentünk, és itt találtam egy éttermet, ami kívülről és belülről egyaránt nagyon jól nézett ki.Ruben a neve, és meglepően olcsó árai vannak. A déli menü háromfogásos, és már 590 HUF-ért elérhető. Holnap pl. ez lesz:

- Póréhagyma krémleves
- Rántott húsos palacsinta rizzsel
- Csokoládés piskóta

Kár, hogy mire a Nádor utcából átérek oda, letelik az ebédszünetem, pedig kipróbálnám a helyet. Na jó, vacsorázni is szívesen elmegyek :) Ti jártatok már itt?

Plakátmagány

Újabban egyre többször előfordul, hogy hosszasan nézegetek plakátokat és elmélkedek rajtuk. Persze csak azokon, amiken érdemes is. Reggel nézegettem a designpumpát, és elég elgondolkodtató, világháborús plakátokat találtam.



Az első kettőre azért is figyeltem fel, mert két hete a suliban pont egy olyat cikket blattoltunk, amiben szerepelt a carpool lane kifejezés, és kicsit bajban voltunk, hogy mi annak a magyar megfelelelője. Hívják ezt HOV-nek is, aka. high-occupancy vehicle lane, vagy diamond lane: nem azért, mert gyémántokkal van kirakva :), hanem mert a diamond rombuszt is jelent, és a sávot egy rombusz alakú tábla jelöli. Az USA-ban elég népszerűek ezek a sávok, és olyan járművek vehetik igénybe, amelyekben 2 vagy annál több utas utazik.


Szóval arra jutottunk, hogy maradunk a telekocsi sáv kifejezésnél, de persze várom a javaslatokat, mi lehet még. Droplingur, te szeretsz ilyesmivel foglalkozni.

További gyöngyszemek:



És végül egy napjainkból:

Ráadásképp még a Pilinszky "Négysoros" is eszembe jutott:

"Alvó szegek a jéghideg homokban,
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet. "

Játék

Tegnap azt játszottuk Zolival, hogy mindenféle nemzet himnuszát hallgattatta velem, és nekem elvileg az lett volna a feladatatom, hogy ezeket felismerjem. Zoli a végén csak azt mondta, hogy "ülj le, egyes". Ebből kitalálhatjátok, hányat ismertem fel. Hozzá kell tennem, hogy a Fülöp-szigetekével indított, amit azért nem hallok minden nap. Viszont a végére már Spanyolország sem ment, amiért azt hiszem, jogosan kaptam egyest.

Érdekességek:
A szöveget tekintve a görög himnusz a leghosszabb, 158 versszakkal, ezzel szemben a japán csak 4 sorból áll, az a legrövidebb (görög gyerek vs. japán gyerek :). Ha a zenei oldalról közelítünk, akkor Katar himnusza a legrövidebb, és a wiki szerint Uruguay büszkélkedhet a leghosszabbal. A legrégebbi a holland, de a legújabb? Koszovó lenne?

Profán, hiszen "csak" egy hétvége

Eddig még nem csináltam olyat, hogy egy egész hétvégéről beszámoltam volna, talán most jött el az ideje. Szombat reggel felvettem az iskolatáskámat, és kötelességtudóan elmentem az iskolába. Mivel ilyenkor lusta vagyok korán kelni, nem vittem magammal szinte semmi kaját, és estére már nagyon éhes voltam. Ekkor jött az ötlet, hogy meg kellene látogatni a kedvenc görög éttermemet a Kálvin térnél. A pincért zavarba hoztam, mert mazsolabor helyett mézbort kértem, és szegény nem igazán értette, mit is akarok én inni :) A mazsolabor egyébként még mindig olyan finom itt, mint régen. A vacsi után futás a moziba, Marcival megnéztük a "Slumdog Millionaire" című filmet, ami azóta már 8 Oscart nyert. Állatira tetszett, főleg a fényképezés és a zene. Rájöttem, hogy imádok az operatőr fejével gondolkozni filmnézés közben. Az egész filmkészítésből ez érdekel a legjobban, ha valamit, ezt megtanulnám.
Vasárnap valami csoda történhetett, mert 8-kor felkeltem dolgozni. Főztem ebédet, aztán elmentünk sétálni. Kb. 30 percet vártunk a nem létező 19-es villamosra, aztán stratégiaváltás, és egy másik irányból vettük be a várat. Ittam habos kakaót a kedvenc Miró kávézómban, meg ettem mákos tortát, de az már nem ízlett annyira. Átfagytam, és nyűgös voltam a végére. Olyan igazi gogimano :)

Kedvenc képem Mirótól:

Elalvás előtt pedig:

Channeling

Márciusban ismét Budapestre látogat Story Waters és Lee Harris. A két pasit onnan ismerem, hogy van egy Freedom Exercises nevű, 6 CD-ből álló meditáció sorozatuk, ami állati jól kitisztít belőled minden félelmet, gátlást, zárkózottságot, bizonytalanságot, kötődést. Itt belehallgathatsz.

Én imádom csinálni ezeket a gyakorlatokat. Hatalmas erejük van, sokkal nagyobb, mint gondolnád. Egyensúlyba hoznak, belső békét adnak, és rengeteg energiát, amiből a nap minden percében építkezni lehet:



Persze nagyon keveset tudok még ezekről a dolgokról, de minden nap egyre többet. Így a mátrixban fokozatosan helyükre kerülnek az építőkockák, és csak kapkodom a fejem, hogy mennyire működik minden, ha akarom :) Bővebben a channelingről

itt.

Breakfast of champions

Droplingurtől kedvet kaptam, hogy ételekről meg italokról írjak, főleg azután, hogy ma reggel Zolival végre eljutottunk a Costa Coffeeba. Ez egy Olaszországból indult, ma londoni kávézólánc, a legnagyobb kedvencem, Starbucks kistestvére. Az első Starbucks megnyitására már régóta várok Budapesten, egyelőre úgy látom, be kell érnem a Costával :) Eredetileg a Nádor utca és a Mérleg utca sarkán húzták volna fel a kávézót, aminek azért is drukkoltam, mert pont az irodánkkal szemben lett volna a hely. A környéken nem igazán vannak jó kávézók, szóval nagyon szorítottam, hogy minden rendben menjen a kialakítással. El is kezdték a munkálatokat, tök szépen berendezték, hangulatos enteriör, minden ami kell, aztán még a megnyitó előtt lekerült a cégér, eltűntek a bútorok, és bezárt, ami ki sem nyitott soha. Már azt hittem, ennyi volt a lánc magyarországi pályafutása, amikor egyik reggel a 49-es villamosról kifele bámulva az Astorián megpillantottam az addigra már ismerős Costa Coffee táblát. Persze láttunk már ilyet, szóval nem vehettem biztosra, hogy működik is a hely. Másnap közelebb merészkedtem, és láttam, hogy vannak bent emberek, ez már kicsit meggyőzöbb volt, mint az előző kisértetkastély. Na és visszakanyarodva, ma reggel jött el az ideje, hogy kipróbáljam, mit is tudnak. Karamellás lattét rendeltem, meg hozzá egy croissant is becsúszott :), Zoli pedig egy nagy vaniliás lattét kért. Teljesen rendben volt mindegyik, a kávé nagyon ízlett, de ettől független még a Starbucks marad a kedvencem. Persze amíg ők nem nyitnak meg Magyarországon, nagyon szívesen reggelizem bármikor a Costában.

ZenRadio

Találtam egy olyan weboldalt, ahonnan mindenféle online, meditációs zenéket sugárzó rádiók érhetők el. Belehallgattam néhányba, de az abszolút kedvencem a ZEN. Hallgassátok ti is, jó feltöltődést!

Szinkron

Szombaton és vasárnap szinkronizálok. Az agyamat. Lillával alávetjük magunkat a Hemi-Sync, hemispheric synchronization eljárásnak. Ez a módszer hanghullámok segítségével segít megváltoztatni az agyhullámokat, és szinkronizálja a két agyféltekét. Szombat előtt még ilyen az agyam:

Vasárnap után pedig ilyen lesz:


Ha nem akartok olvasgatni a technikáról, mert lusták vagytok:) akkor nézzétek meg a videót itt.

10 perc

Ma reggel 10 percet szántam arra, hogy a tegnapi nap történéseit átgondoljam, és pontot tegyek egy régóta húzódó ügy végére. Ehhez kedvenc svéd zenekarom, a Kent szolgáltatta a melankóliát a "10 perc nekem" című számmal:



Aztán kénytelen voltam feloldani a melankóliát, és elhatározni, hogy ma megint erős gogimano leszek, mint Pippi:

Federer

A kézilabda mellett a tenisz a mániám, Federer fan vagyok :) Miközben ezt a postot írom, az Ausztrál Open döntőjét nézem éppen, a Federer-Nadal összecsapást. A jelenlegi állás 7-5, 3-6, 3-2 Nadalnak, közel 2 óra játék után. Federer sokkal higgadtabban játszik, de nyilván ez a svájci-spanyol vérmérsékleti különbségből is adódik. A két játékos 6 Grand Slam döntőben találkozott eddig, ebből 4-et Nadal nyert. Egyébként egészen elképesztően minimális a különbség kettejük között: Nadal talán kicsit gyorsabb, Federer viszont szerintem jobban szervál még mindig, és mentálisan is erősebb. Súlyra totál megegyezik a kettő, míg Federer hivatalosan 1 centivel magasabb. Nadal csillagjegye ikrek, Federeré oroszlán: ez is magyarázza, miért Federert szeretem jobban :) Federer honlapja igényesebb, Nadalé nekem kicsit kuszának, kaotikusnak tűnik.

All in all, Federer az abszolút kedvenc. Hálás vagyok Karcsinak, mert megmutatta azt az oldalt, ahol kb. minden fontos sporteseményt lehet nézni online, és nem függök ezentúl a Sport1-től. A kézi VB meccseit is itt néztem, próbáljátok ki, különösen droplingurnek ajánlom. Go Federer, délután pedig hajrá franciák!

Wednesday night

volt tegnap nálam. Állati rég terveztük, hogy megcsináljuk, és most végre. Nyisi hiányzott ugyan, de Emő, Esztike és Hama eljöttek. Volt főzőcske, borozgatás, ahogy kell, vizipipa, zene, dundulás, sok-sok beszélgetés. Reggel pedig nagy-nagy ásítozások, és munkaundor...

Wednesday night 28 Jan 2009

HUN-SWE, avagy amikor a szív megszakad

16.30 Magyarország-Svédország férfi kézilabda VB-meccs. A svédek közül sokan játszanak a spanyol vagy a német ligában. Az FC Barcelona keretén belül Nagy Laci, Putics Barna és a svéd Magnus Jernemyr már jól ismerik egymást. A legjobban amúgy az érdekel, hogy Kim Andersson és Nagy Laci mit kezdenek majd egymással. Laci mondjuk 10 centivel magasabb, kis előny, viszont mindketten nagyon rámenősek, és jó kézilabdát játszanak. Fingers crossed.

Szombati lazulás

Tegnap Gábornál voltunk lazulni. Tele hassal mentem oda, csakhogy Gábor olyan finom indiait főzött :), hogy még 2 óra múlva is ott ültünk az ebédlőben. Gábor elmesélte, hogy valamelyik nap gyertyát gyújtott a földön, véletlenül fellökte, és a gyertya égve begurult az íróasztal alá, ahol hosszabbítók, netkábel és még sok túléléshez szükséges dolog van, ugyebár :) A hozzáférés mondjuk nem volt egyszerű, de az erdőtüzet sikerült elkerülni. Aztán sok-sok jó könyvet, meg zenét találtam, úgyhogy az este további része DVD-írással, meg könyvek nézegetésével telt. Meg persze sok-sok magas rezgéssel...

FRA-HUN, CRO-SWE, GER-POL, DEN-NOR

Ezek a meccsek lesznek ma. A franciák a tavalyi olimpiai bajnokok, úgyhogy velük nem lesz könnyű dolgunk. A horvátok a tavalyi EB ezüstérmesek, a mostani házigazdák, tehát a svéd csapat is készülhet. A német-lengyel el classico :), a dán-norvég pedig történelem.Hajrá!

Kent

A hétvégén megváltoztattam a blogom címét: "GoGiMaNo mesél magáról, az eltűntekről, és azokról, akik még itt vannak". Sajnos ezt nem én találtam ki, hanem az egyik kedvenc svéd regényem, Lars Gustafsson: "Windy berättar om sitt liv, om de försvunna, och om dem som ännu finns kvar" címének magyarra fordítása (elég nyers). Ma valamiért kedvem támadt Kent számokat hallgatni, és eszembe jutott, hogy régen mennyire szerettem a "Dom som försvann" ("Akik eltűntek") című számukat, úgyhogy meghallgattam újra. Sajna valamiért nem működik az embedding, úgyhogy most

így kapjátok meg.
Viszont miközben hallgattam, automatikusan felidéződött bennem egy másik szám is tőlük: "Dom Andra" ("Mások").




Úgyhogy a mai napom az "eltűntek", Süsü, és Kent jegyében telik :)

Ma reggeli kedvem

ilyen:

Séta

Két órát sétáltam ma délután a Gellérthegyen. Nem terveztem ennyit, de annyira szép volt minden, hogy nem tudtam hazajönni. Valami miatt a fák tetszettek főleg. A fákról eszembe jut, amikor '92-ben a barcelonai olimpia előtt a helyi regionális napilappal kiküldtek egy kérdőívet, hogy melyik sportágban melyik ország nyeri majd a legtöbb aranyérmet. Ezt aztán vissza lehetett küldeni, és nyerni lehetett vele. Minden kérdésnél kb. ott volt az, hogy FÁK, én meg 10 évesen azon röhögtem, hogy milyen hülyék már, hogy beraknak egy ilyet, hogy FÁK, hát az nem is ország, így minden kérdésnél gyakorlatilag 2 ország közül kell csak választani, az meg nem is olyan nehéz. Persze aztán kiderült számomra és kicsit cikinek éreztem, de azt jobban bántam, hogy beküldtem a szelvényt, és esélyem sem volt nyerni. Visszatérve a sétára, csináltam képeket, bár nagyon nagy volt a köd.

Handball again

Péntektől megint lehet jó pasikat nézni kézilabdázni. Elkezdődött ugyanis XXI. Férfi Kézilabda VB Horvátországban. A csoportunkban vannak a franciák, románok, szlovákok, argentínok, és ausztrálok. Előbbi három kemény ellenfél lesz, tegnap vertük az ausztrálokat, de az finoman szólva is elvárás volt. Nelli megírta, hol lehet nézni a meccseket online, úgyhogy nem kell mindig TV közelében sem lennem, vagy lennetek :) A bal szememmel egyébként úgyis a svédeket fogom nézni, mert a magyarok mellett természetesen ők a favoritok. Nem esélyesek, de szeretem nézni, ahogy játszanak. Hiába, a skandiváv kézilabda lenyűgöz :) Nézzétek ti is a meccseket, és drukkoljatok velem! Hajrá fiúk, heja killar!

Alert, alert

Mától kénytelen vagyok feladni bika létemet, és kos üzemmódba kell kapcsolnom :) Ez tömören annyit fog jelenteni, hogy a gondolkozás megszűnik, és csak cselekvés lesz, aktívan :)

Kaptam hippsy-t, és nagyon imádom eddig. Mostantól sosem fog fázni a derekam télen, és minden ruhámnak lesz egy cool szürke meghosszabbítása :)

Arckönyv-mánia és a számok

Mostanában egyre fokozódik az arckönyv-mániám :) Tegnap megnéztem, hogy az asztrológián belül (mert annak is a mániákusa vagyok, ugye-ugye) miket lehet találni a facebookon (aka arckönyv, és akkor még nem beszéltem a mother book driver-ről :)).

Megtetszett a numerológia, kipróbáltam. A számom az 1-es:

Your Life Path Number is 1
Your Life Path Number represents the path you should take through life and the talents and skills you have to make your journey a rewarding one.

Having a 1 Life Path makes you a born leader. You are committed to your goals and strive achieve them. You enjoy living in the limelight and seek attention and praise. You must avoid becoming too aggressive and conceited when dealing with others.

Positive Traits Individualism, Leadership, Boldness, Courage, Creativity, Determined, Ambitious, Pioneering.

Negative Traits Egocentric, Overbearing, Repressive, Indolent, Weak.

Associations Tarot: The Magician Astrology: Sun, Aries, Mars, Mercury, Uranus Rune: Ansuz I Ching: #1 Ch'ien Tree of Life: Kether, Crown Hebrew Letter: Aleph, Yod Shamanism: Monkey, Unicorn Element: Fire/Sun Alchemy: Gold Aura: All colors Colors: Red, Gemstone: Ruby Crystals: Garnet, Pyrite Months: January, October Week Day: Sunday Numbers: 10, 19, 28, 37, 46, 55, 64, 73, 82, 91, 100 Flowers: Azalea, Iris, Lilac

Eszerint a január az nagyon jó hónap az életemben, kíváncsi vagyok, idén mi történik :) Az október is, de az még messze van, azon inkább nem gondolkozom.